A he­re­tor­zi­ót kö­ve­tő funk­ci­o­ná­lis ka­pil­lá­ris den­zi­tás csök­ke­né­se

Szerző: De­ák Gá­bor dr., Bor­dás No­é­mi, Sza­lay Ist­ván dr.^1
1Sze­ge­di Tu­do­má­nye­gye­tem, Ál­ta­lá­nos Or­vos­tu­do­mányi Kar, Uro­lógi­ai Kli­ni­ka

Össze­fog­la­lás
Ko­ráb­ban stan­dar­di­zált, új vizs­gá­la­ti mód­szert al­kal­maz­tunk a he­rék és a he­ré­ket ért ká­ro­sí­tó ha­tá­sok (tor­zió) in vi­vo mik­ro­ke­rin­gé­si vizs­gá­la­tá­ra:  az  or­to­go­ná­lis  po­la­ri­zá­ci­ós  spekt­rá­lis (OPS) kép­al­ko­tást. A szé­les kör­ben al­kal­ma­zott int­ra­vi­tá­lis flu­o­resz­cens vi­deomik­ro­szkó­pia (IVM) hát­rá­nya, hogy nagy mé­re­tő esz­közt igé­nyel,  és  a  vizs­gá­la­tok­hoz  flu­o­resz­cens anyag ke­rin­gés­be jut­ta­tá­sá­ra van szük­ség. Az OPS kép­al­ko­tás­sal szin­tén in vi­vo meg­je­le­nít­he­tő és vizs­gál­ha­tó a mik­ro­ke­rin­gés, azon­ban eh­hez nem kell sem­mit az ér­pá­lyá­ba fecs­ken­dez­ni, és a be­ren­de­zés mo­bi­lis vizs­gá­ló­fe­je is el­fér egy te­nyér­ben.
A mód­szer to­váb­bi elő­nye, hogy – el­len­tét­ben pél­dá­ul a lé­zer Dopp­ler flu­xi­met­ri­á­val – al­kal­mas a mik­ro­ke­rin­gés he­te­ro­ge­ni­tá­sás­vál­to­zá­sá­nak tér­be­li (funk­ci­o­ná­lis ka­pil­lá­ris den­zi­tás: FCD) meg­fi­gye­lé­sé­re és mé­ré­sé­re is, az áram­lá­si se­bes­ség meg­ha­tá­ro­zá­sán fe­lül. Ezt az új esz­közt hasz­nál­tuk a he­rék FCD-vizs­gá­la­tá­ra ál­lat­kí­sér­le­tek­ben, és ta­nul­má­nyoz­tuk a he­re­tor­zió és re­per­fú­zió FCD-re ki­fej­tett ká­ros ha­tá­sát.
Meg­áll­apí­tot­tuk, hogy a he­rék FCD-je kont­roll ál­la­pot­ban 16,34±1,57 1/cm, és a tor­zi­ót kö­ve­tő re­per­fú­zió so­rán a ki­in­du­lá­si ér­ték 50%-a kö­rü­li  ér­ték­re  zu­han, és  ma­rad  is  a  vizs­gált 240 per­ces idő­szak­ban.
A  mód­szer  ki­vá­ló­an  al­kal­mas  ilyen  jel­le­gû vizs­gá­la­tok­ra, és ezál­tal akár hu­mán fel­hasz­ná­lá­sa is le­het­sé­ges. A FCD-rom­lás fon­tos sze­re­pet játsz­hat a tor­zió/re­per­fú­zió okoz­ta ká­ro­so­dá­sok­ban.

Be­ve­ze­tés

A he­rék egyik leggya­ko­ribb sür­gős­sé­gi be­a­vat­ko­zást igény­lő ká­ro­so­dá­sa a he­re­tor­zió. En­nek so­rán a he­re a fu­ni­cu­lus men­tén kü­lön­bö­ző fok­ban meg­csa­va­ro­dik, ami gá­tol­ja a sa­ját vé­rel­lá­tá­sát (1, 2). A mű­té­ti­leg meg­men­tett he­rék­ben szö­ve­ti gyul­la­dá­sos je­len­sé­gek, ké­sői at­rop­hia, il­let­ve a sper­mi­o­ge­ne­zis za­va­rai ala­kul­hat­nak ki(3). A he­ré­ben lét­re­jö­vő funk­ci­o­ná­lis vagy szö­ve­ti ká­ro­so­dá­sok a vizs­gá­la­tok alap­ján (4, 5) nagy­mér­ték­ben függ­nek a tor­zió fo­ká­tól és idő­tar­ta­má­tól. A he­re­ká­ro­so­dás pon­tos me­cha­niz­mu­sa vizs­gá­la­tok tár­gya je­len­leg is, de biz­tos­ra ve­he­tő, hogy a ki­a­la­kult sejt­szin­tű hi­po­xia és a re­per­fú­zió so­rán lét­re­jö­vő mik­ro­cir­ku­lá­ci­ós gyul­la­dá­sos fo­lya­ma­tok (le­u­kocy­ta–en­dot­hel­sejt in­te­rak­ci­ók), va­la­mint az eze­ket kö­ve­tő­en fel­sza­ba­du­ló oxi­gén sza­bad­gyö­kök és pro­te­o­li­ti­kus en­zi­mek fon­tos sze­re­pet ját­sza­nak (6).

A mik­ro­cir­ku­lá­ció le­he­tő­vé te­szi a táp­anyag sej­tek­hez ju­tá­sát, va­la­mint a szö­ve­ti oxi­ge­ni­zá­ci­ót. A 300 µm-nél ki­sebb át­mé­rő­jő ar­te­ri­o­lák és ve­nu­lák kö­zöt­ti vér­áram­lás­ként de­fi­ni­ál­hat­juk. Fő fel­ada­ta a meg­fe­le­lő par­ci­á­lis nyo­má­sú és mennyi­sé­gő oxi­gén el­jut­ta­tá­sa a mi­to­kond­ri­um­ba.

A mik­ro­cir­ku­lá­ció he­te­ro­ge­ni­tá­sá­ról két fő pa­ra­mé­ter,  a  vö­rös­vér­tes­tek  áram­lá­si  se­bes­sé­ge (RBCV) és a funk­ci­o­ná­lis ka­pil­lá­ris den­zi­tás (FCD) ad fel­vi­lá­go­sí­tást. Míg az el­ső pa­ra­mé­ter­ből csak az idő­be­li he­te­ro­ge­ni­tás­ról ka­punk fel­vi­lá­go­sí­tást (7), ad­dig az FCD a mik­ro­ke­rin­gés tér­be­li he­te­ro­ge­ni­tá­sát is pre­zen­tál­ja, in­for­má­ci­ót szol­gál­tat a funk­ci­o­ná­ló és az át nem járt ka­pil­lá­ri­sok­ról, il­let­ve ezek ará­nyá­ról is. He­re­tor­zió/re­per­fú­zió so­rán a fel­té­te­le­zett FCD-rom­lás fon­tos mér­őszá­ma le­het a mik­ro­cir­ku­lá­ci­ós ká­ro­so­dá­sok­nak, mely­nek vizs­gá­la­tá­ra ko­ráb­ban nem volt le­he­tő­ség. Ez az adat a kli­ni­kum szá­má­ra is fon­tos mér­őszám le­het a no­xa erős­sé­gé­nek vagy a prog­nó­zi­sa meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban, il­let­ve se­gít­het a he­lyes ke­ze­lé­si stra­té­gi­ák meg­ter­ve­zé­sé­ben.

A kü­lön­bö­ző szer­vek is­chae­mi­ás ká­ro­so­dá­sa le­g­e­lő­ször a mik­ro­cir­ku­lá­ció szint­jén okoz vál­to­zá­so­kat, az­az a mik­ro­ke­rin­gé­si vál­to­zá­sok az el­ső in­di­ká­to­rai az egyes szer­vek is­chae­mi­ás szö­ve­ti vagy funk­ci­o­ná­lis ká­ro­so­dá­sa­i­nak. A ki­a­la­ku­ló mik­ro­cir­ku­lá­ci­ós  vál­to­zá­sok  füg­ge­nek  a  no­xa erős­sé­gé­től, hosszá­tól, a ke­rin­gés meg­elő­ző áll­a­po­tá­tól és kü­lön­bö­ző szervs­pe­ci­fi­kus tu­laj­don­sá­gok­tól is.

A mik­ro­ke­rin­gés vizs­gá­la­tá­nak két el­ter­jedt mód­sze­re az int­ra­vi­tá­lis flu­o­res­cens vi­de­o­mik­rosz­kó­pia (IVM) és a lé­zer Dopp­ler flu­xi­met­ria (LDF). Az IVM al­kal­mas­nak bi­zo­nyult szá­mos szerv ese­té­ben, szin­te min­den lé­nye­ges mik­ro­cir­ku­lá­ci­ós pa­ra­mé­ter vizs­gá­la­tá­ra. Azon­ban az esz­köz re­la­tí­ve nagy mé­re­te, hely­hez kö­tött vol­ta, va­la­mint a vizs­gá­la­tok­hoz szük­sé­ges flu­o­resz­cens anyag mi­att csak ál­lat­kí­sér­le­ti fel­hasz­ná­lá­sa le­het­sé­ges (8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17). A LDF már mo­bi­labb, nem igé­nyel kont­rasz­ta­nya­got sem, azon­ban ez­zel a mód­szer­rel a mik­ro­ke­rin­gés­nek csu­pán az áram­lá­sos pa­ra­mé­te­re­i­ről ka­punk in­for­má­ci­ót, tér­be­li meg­je­le­ní­tés­re vagy pl. a vér­al­ko­tó­e­le­mek köz­ti in­te­rak­ci­ók meg­fi­gye­lé­sé­re nincs mód (18).

Az or­to­go­ná­lis po­la­ri­zá­ci­ós spekt­rá­lis (OPS) kép­al­ko­tás vi­szony­lag új mik­ro­cir­ku­lá­ci­ós vizs­gá­la­ti mód­szer, mellyel nonin­va­zív mó­don, in vi­vo vizs­gál­ha­tók egyes szer­vek. A mű­szer ké­zi fej­egy­sé­ge  mo­bi­lis,  rend­kí­vül  könnyen  al­kal­maz­ha­tó bár­mi­lyen di­ag­nosz­ti­kai vagy mű­té­ti szi­tu­á­ci­ó­ban, és a vizs­gá­lat nem igé­nyel sem­mi­lyen kont­rasz­ta­nya­got, ezért hu­man al­kal­ma­zá­sa is le­het­sé­ges. Se­gít­sé­gé­vel vi­zu­a­li­zál­ha­tó a mik­ro­ke­rin­gés, és kom­po­nen­se­i­nek mind idő­be­li (RBCV), mind tér­be­li (FCD) vál­to­zá­sai vizs­gál­ha­tók.

A  sze­ge­di  uro­ló­gi­ai  mun­ka­cso­port  al­kal­maz­ta ­először az OPS kép­al­ko­tá­si tech­ni­kát a he­rék in vi­vo vizs­gá­la­tá­ra, és stan­dar­di­zál­ta a mód­szert, össze­ha­son­lít­va az arany stan­dard IVM-tech­ni­ká­val  (19). Je­len  ta­nul­má­nyunk­ban  ál­lat­mo­del­len ez­zel a mód­szer­rel vizs­gál­tuk a he­rék FCD-jét, mint a mik­ro­cir­ku­lá­ció he­te­ro­ge­ni­tá­sá­nak tér­be­li mu­ta­tó­ját, és en­nek vál­to­zá­sa­it a tor­zi­ót kö­ve­tő­en.

Ál­lat­mo­dell

A kí­sér­le­tek a ma­gyar ál­lat­vé­del­mi tör­vé­nyek­kel és a Sze­ge­di Tu­do­má­nye­gye­tem ál­lat­kí­sér­let-eti­kai el­vá­rá­sa­i­val össz­hang­ban foly­tak. A kí­sér­le­ti cso­port­ba  6  ál­lat  ke­rült.  Wis­tar  pat­ká­nyo­kat hasz­ná­lunk, me­lyek sza­ba­don kap­nak tar­tá­suk alatt tá­pot és vi­zet. Sub­cu­tan at­ro­pin (0.1 mg/ test­tö­meg kg) pre­me­di­ká­ci­ót kö­ve­tő­en pen­to­bar­bi­tal (45 mg/test­tö­meg kg) int­ra­pe­ri­to­ne­á­lis nar­kó­zist al­kal­ma­zunk. Az ál­la­to­kat fűt­he­tő mő­tő­asz­tal­ra he­lyez­zük, majd az a. ca­ro­tist és v. ju­gu­la­rist ka­nü­lál­juk. Tra­che­os­to­mi­át kö­ve­tő­en in­tu­bá­ci­ót vég­zünk. Re­giszt­rál­juk a mag­hő­mér­sék­le­tet, az ar­té­ri­ás vér­nyo­mást és a pul­zusszá­mot. A bal scro­tu­mon ej­tett met­szés­ből a he­rét elő­emel­jük,  és  spe­ci­á­lis  tar­tó­ra  he­lyez­zük  az OPS-vizs­gá­la­tok el­vég­zé­sé­hez. Az is­chaemi­át a fu­ni­cu­lus – óra­mu­ta­tó  já­rá­sá­val  meg­egye­ző – 720 fo­kos te­ke­ré­sé­vel ér­jük el. Az is­che­mia alatt a he­ré­ket a scro­tum­ba vissza­he­lyez­zük 60 perc­re.  Ezt  kö­ve­tő­en  a  he­ré­ket  is­mét  elő­emel­jük, meg­szün­tet­jük a tor­zi­ót és OPS-vizs­gá­la­to­kat vég­zünk. A he­rék mik­ro­ke­rin­gé­sét a tor­zió előtt (kont­roll), majd a re­per­fú­zió 60, 120, 180 és 240. per­cé­ben vizs­gál­juk (19).

Or­to­go­nális po­la­ri­zá­ci­ós spekt­rá­lis (OPS) kép­al­ko­tás

Az OPS kép­al­ko­tás re­la­tí­ve új mód­szer (1999), mellyel nonin­va­zív mó­don, a vizs­gá­ló­fej köz­vet­le­nül szerv­fel­szín­re he­lye­zé­sé­vel vizs­gál­hat­juk a kü­lön­bö­ző  szö­ve­tek  mik­ro­cir­ku­lá­ci­ó­ját  (19, 20, 21). A ké­szü­lék (CYTOS­CAN A/R, Cyto­met­rics, PA, USA) hor­doz­ha­tó­sá­ga, kis mé­re­te, il­let­ve az, hogy a vizs­gá­lat nem igény­li flu­o­resz­cens, to­xi­kus anyag be­jut­ta­tá­sát, le­he­tő­vé te­szi az ál­la­to­kon vég­zett vizs­gá­la­to­kon túl a hu­mán kí­sér­le­ti vagy di­ag­nosz­ti­kai al­kal­ma­zá­sát is (22).

Ez a mód­szer a szö­vet­ben szó­ró­dott po­la­ri­zált fényt te­szi lát­ha­tó­vá az oxi- és de­o­xi­he­mog­lo­bin izo­besz­ti­kus pont­já­nál (548 nm), en­nek meg­fe­le­lő­en  he­mog­lo­bin  tar­tal­mú  struk­tú­rák  (erek) vizs­gá­la­tá­ra al­kal­mas. Az OPS-tech­ni­ka elő­nye te­hát, hogy al­kal­ma­zá­sa­kor flu­o­resz­cens mar­ker­re nincs szük­ség, így a mik­ro­szkó­pia fo­to­to­xi­kus ha­tá­sa is ki­kü­szö­böl­he­tő.

A mik­ro­ke­rin­gés vál­to­zá­sa­i­nak re­giszt­rá­lá­sa S-VHS vi­deófel­vé­te­le­ken tör­té­nik  (Pa­na­so­nic AG-MD 830), a rög­zí­tett fel­vé­te­le­ket off-li­ne, szá­mí­tó­gé­pes prog­ram se­gít­sé­gé­vel ele­mez­zük.

Funk­ci­o­ná­lis ka­pil­lá­ris den­zi­tás (FCD)

Azon  ka­pil­lá­ri­so­kat  tart­juk  funk­ci­o­ná­ló­knak, ame­lye­ken  45  má­sod­per­ces  pe­ri­ó­du­son  be­lül ész­lel­he­tő vö­rös­vér­test-áram­lás. FCD alatt azt a vi­szony­szá­mot ért­jük, amely egyen­lő a vizs­gált mik­rosz­ko­pi­kus lá­tó­me­ző adott te­rü­le­tén le­vő funk­ci­o­ná­ló ka­pil­lá­ri­sok tel­jes hossza és az adott te­rü­let há­nya­do­sá­val (1/cm). Egy vizs­gált te­rü­let ál­ta­lá­ban 5–10 mik­rosz­ko­pi­kus lá­tó­te­ret tar­tal­maz (23).

Sta­tisz­ti­kai ana­lízis

Kí­sér­le­te­ink sta­tisz­ti­kai ana­lí­zi­sé­hez a Sig­maS­tat prog­ra­mot hasz­nál­tuk (Jan­del Cor­po­ra­ti­on, San Ra­fa­el, CA, USA). Az ada­to­kat át­lag±át­lag stan­dard hi­bá­ja (SEM) sze­rint fe­jez­tük ki. A cso­por­ton be­lü­li kü­lönb­sé­get az egy szem­pon­tos ANO­VA teszt­tel ha­tá­roz­tuk meg, majd a Bon­fer­ro­ni-tesz­tet al­kal­maz­tuk. A szig­ni­fi­kan­ci­a­szin­tet P<0,05 sze­rint ha­tá­roz­tuk meg.

Ered­mé­nyek

A he­rék­re – nor­mál ál­la­pot­ban – sa­já­tos, fluk­tu­á­ló ka­pil­lá­ris áram­lás jel­lem­ző, mely a tor­zi­ót kö­ve­tő re­per­fú­zió  ko­rai  sza­ká­ban  meg­szű­nik,  az­az  az áram­lás fo­lya­ma­tos jel­le­get ölt. Ezek alap­ján el­mond­hat­juk, hogy kó­ros ál­la­pot­ban a he­re ke­rin­gé­sé­re jel­lem­ző idő­be­li he­te­ro­ge­ni­tás meg­szű­nik.
A mik­ro­ke­rin­gés tér­be­li he­te­ro­ge­ni­tá­sa az OPS tech­ni­ka ré­vén szin­tén szám­sze­rű­en meg­ha­tá­roz­ha­tó, me­lyet az FCD ré­vén ha­son­lí­tot­tunk össze kont­roll ál­la­pot­ban és tor­zi­ót kö­ve­tő­en.

A he­rék FCD-je 16,34±1,57 1/cm-nek bi­zo­nyult kont­roll ál­la­pot­ban.

A tor­zió so­rán a FCD nul­lá­ra zu­hant.

A re­per­fú­zió so­rán, a ke­rin­gés vissza­tér­té­vel, az FCD és az át­járt ka­pil­lá­ri­sok szá­za­lé­kos ará­nya is szig­ni­fi­kán­san emel­ke­dett, de a re­per­fú­zió 60, 120, 180 és 240. per­cé­ben is szig­ni­fi­kán­san ala­cso­nyabb volt (FCD: 7,65±1,2; 9,8±2.47; 9,86±1,71; 8,86±0,71 1/cm; át­járt ka­pil­lá­ri­sok ará­nya: 45,33±6,83%, 61,91±24,54%, 58,46±13,00%, 63,04±17,33% egyen­ként, a vizs­gált idő­pon­tok­ban), mint  a kont­roll ér­té­kek. (1. ábra) (2. ábra)

Meg­be­szé­lés

Az em­be­ri és a fej­lett ál­la­ti szer­ve­ze­tek­ben a ka­pil­lá­ri­sok kép­vi­se­lik azt a leg­ki­sebb funk­ci­o­ná­lis egy­sé­get, amely­ben a vér és a szö­ve­tek kö­zöt­ti in­te­rak­ci­ók lét­re tud­nak jön­ni. En­nek a rend­szer­nek a ku­ta­tá­sa egye­dü­lál­ló le­he­tő­sé­get kí­nál kü­lön­bö­ző fo­lya­ma­tok meg­ér­té­sé­hez, és egyút­tal kap­cso­la­tot te­remt a kli­ni­kai és a mo­le­ku­lá­ris me­di­ci­na kö­zött. An­nak el­len­ére, hogy a be­teg­sé­gek több­nyi­re si­ke­res di­ag­nó­zi­sa és ke­ze­lé­se kül­ső in­for­má­ci­ó­kon ala­pul, ez nem tel­je­sen elég­sé­ges az egész kór­fo­lya­mat meg­ér­té­sé­hez, me­lyek több­sé­ge a mik­ro­cir­ku­lá­ció szint­jén tör­té­nik.

Bár a mik­ro­szkó­pi­át, mint tech­ni­kát, Mal­pig­hi ana­tó­mi­ai ta­nul­má­nya­i­ban már 1661-ben be­ve­zet­te, csak a XIX. szá­zad vé­gén kezd­ték al­kal­maz­ni be­teg­sé­gek vizs­gá­la­tá­ra, míg in vi­vo mik­ro­szkó­pos meg­fi­gye­lé­sek­re csak a XX. szá­zad utol­só ne­gye­dé­ben nyílt le­he­tő­ség (24), Nap­ja­ink­ban pe­dig olyan fej­lett tech­no­ló­gi­ák áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re a mik­ro­cir­ku­lá­ció (azon be­lül a FCD) in vi­vo vizs­gá­la­tá­ra, mint az IVM vagy az OPS-kép­al­ko­tás.

Ezek­nek a fej­lett vizs­gá­ló­mód­sze­rek­nek az al­kal­ma­zá­sa, il­let­ve a mik­rosz­kó­pos szin­tű sta­ti­kus vizs­gá­la­tok di­na­mi­kus­sá vá­lá­sa, el­to­ló­dás­hoz ve­ze­tett a be­teg­sé­gek di­ag­nosz­ti­ká­já­ban a mak­rosz­kó­pos­ról a mik­ro­szkó­pos szint­re, és tel­je­sen új szem­lé­le­tet ho­zott az or­vos­tu­do­mány­ba. Mind­azo­nál­tal a mo­le­ku­lá­ris, ge­ne­ti­kai és sejt­bi­o­ló­gi­ai új ered­mé­nyek több­nyi­re nem hoz­tak át­tö­rő si­ke­re­ket. Ez ve­zet­te ar­ra a ku­ta­tó­kat, hogy kap­cso­la­tot ke­res­se­nek ezen két szint közt, me­lyet – úgy tő­nik – a mik­ro­ke­rin­gés­ben, a ka­pil­lá­ri­sok  szint­jén  ta­lál­tak  meg.  En­nek  mér­he­tő, szám­sze­rű jel­lem­zői kö­zül egyik leg­fon­to­sabb pa­ra­mé­ter az FCD.

Az  uro­ló­gi­ai  szer­vek  kö­zül,  a  húgy­hó­lyag­gal kap­cso­lat­ban a sze­ge­di-mün­che­ni mun­ka­cso­port ír­ta le el­őször a FCD je­len­tő­sé­gét és vál­to­zá­sa­it fi­zi­o­ló­gi­ás (25) és kü­lön­bö­ző pa­to­ló­gi­ás ál­lapo­tok­ban. A húgy­hó­lyag is­che­mi­át kö­ve­tő re­per­fú­zi­ó­ja so­rán az FCD je­len­tős rom­lá­sát ész­lel­ték (26).

Szá­mos as­pek­tus­ból vizs­gál­ták a húgy­hó­lyag-is­chae­mia/re­per­fú­zió (I/R) okoz­ta mik­ro­vasz­ku­lá­ris ká­ro­so­dá­sok be­fo­lyá­so­lá­sá­nak le­he­tő­sé­ge­it.

Ta­nul­má­nyoz­ták az en­dot­he­lin (ET)-1 fen­ti vál­to­zá­sok­ra ki­fej­tett ha­tá­sát ET-A- re­cep­tor-an­ta­go­nis­ta al­kal­ma­zá­sá­val. A ke­ze­lés az I/R ál­tal in­du­kált mik­ro­ke­rin­gé­si vál­to­zá­so­kat (köz­tük a FCD rom­lá­sát) ked­ve­ző­en be­fo­lyá­sol­ta (27).

A nit­ro­gén-mo­no­xid (NO) húgy­hó­lyag-I/R-t kö­ve­tő mik­ro­ke­rin­gé­si ká­ro­so­dá­sok­ra ki­fej­tett ha­tá­sá­nak vizs­gá­la­ta­kor a kí­sér­le­ti ál­la­to­kat NO-szin­té­zis gát­ló NG-nit­ro-L-ar­gi­nin- me­ti­lész­ter (L-NA­ME) és NO-pre­kur­zor L-ar­gi­nin adá­sá­val vizs­gál­ták. Míg az L-NA­ME- elő­ke­ze­lés nem be­fo­lyá­sol­ta a mik­ro­per­fú­zi­ót (az­az a FCD-t sem), ad­dig az L-ar­gi­nin-elő­ke­ze­lés ja­ví­tot­ta az FCD és RBCV ér­té­ke­it (28).
Az int­akt húgy­hó­lyag vizs­gá­la­tán túl, a mun­ka­cso­port ki­dol­go­zott egy mód­szert a vé­kony­bél­lel aug­men­tált hó­lyag mik­ro­ke­rin­gé­si vál­to­zá­sa­i­nak vizs­gá­la­tá­ra is. Meg­áll­apí­tot­ták, hogy a bél­kom­po­nens ér­zé­ke­nyeb­ben re­a­gál az int­ra­lu­mi­ná­ris nyo­má­se­mel­ke­dés­re, és az FCD már a „le­ak po­int pres­su­re”-nél ala­cso­nyabb szin­ten za­vart szen­ved (29).

A FCD-nek, mint mik­ro­vasz­ku­lá­ris pa­ra­mé­ter­nek a vál­to­zá­sát Ker­ger és mt­sai kulcs­fon­tos­sá­gú­nak ta­lál­ták a szö­ve­tek túl­élé­sé­nek vizs­gá­la­ta so­rán, éber ál­la­tok ha­e­morr­ha­gi­ás shock­ja kap­csán. Azt áll­apí­tot­ták meg, hogy az FCD bi­zo­nyos szint fö­löt­ti ér­té­ke volt az egyet­len meg­fi­gyel­he­tő  funk­ci­o­ná­lis  fak­tor  mik­ro­cir­ku­lá­ci­ós szin­ten, mely kü­lönb­sé­get mu­ta­tott a túl­élő és a nem túl­élő ál­la­tok közt. Ezen kí­vül­ meg­fi­gyel­ték, hogy az olyan, kli­ni­ka­i­lag mér­he­tő vál­to­zá­sok (pél­dá­ul va­zo­konst­rik­ció), me­lyek se­gí­te­nek a szer­vek mak­rosz­kó­pos per­fú­zi­ó­já­nak fenn­tar­tá­sá­ban, nem fel­tét­le­nül ered­mé­nye­zik a ka­pil­lá­ris­funk­ció fenn­tar­tá­sát is (30).

Cab­ra­les és mtsai azt ész­lel­ték, hogy az FCD kap­cso­la­tot mu­tat a cent­rá­lis vér­nyo­más­sal, a plaz­ma­visz­ko­zi­tás­sal és a mik­ro­vasz­ku­la­tú­ra tó­nu­sá­val is (31).

Je­len vizs­gá­la­ta­ink­ban si­ke­rült in vi­vo kö­rül­mé­nyek kö­zött, hu­mán vizs­gá­la­tok­ra is al­kal­mas mód­szer­rel vizs­gál­nunk a he­rék egyik leg­fon­to­sabb mik­ro­cir­ku­lá­ci­ós pa­ra­mé­te­rét, az FCD-t, ál­lat­mo­del­len. Be­bi­zo­nyí­tot­tuk, hogy he­re­tor­zi­ót kö­ve­tő­en je­len­tős FCD-ká­ro­so­dás ala­kul ki, és a re­per­fú­zió vizs­gált 240. per­cé­ben nem is áll hely­re. Ezen mik­ro­cir­ku­lá­ci­ós vál­to­zás fon­tos je­len­tő­ség­gel bír­hat a tor­zi­ót kö­ve­tő he­re­funk­ció-za­va­rok­ban.

A kli­ni­kum­ban több olyan, he­ré­ket érin­tő be­teg­ség is is­mert, me­lyek kó­re­re­de­té­ben, a tor­zi­ó­nál ész­lel­tek­hez ha­son­ló­an fel­té­te­lez­he­tő a mik­ro­cir­ku­lá­ció va­la­mi­lyen szin­tű za­va­ra. Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy a he­re mik­ro­ke­rin­gé­se csak a scro­tum meg­nyi­tá­sa után, az­az mű­té­ti kö­rül­mé­nyek közt len­ne vizs­gál­ha­tó, er­re a cél­ra fel­té­te­lez­he­tő­en az OPS kép­al­ko­tás lesz al­kal­mas a hu­mán gya­kor­lat­ban, és ez a vizs­gá­ló­mód­szer, va­la­mint a he­rék mik­ro­ke­rin­gé­si vál­to­zá­sa­i­nak, köz­tük a FCD vál­to­zá­sa­i­nak pon­to­sabb meg­is­me­ré­se új uta­kat nyit­hat meg mind a ku­ta­tás, mind a kli­ni­kum szá­má­ra.