normozoo-spermia esetében
Szerző: Koloszár Sándor dr., Szöllôsi János dr., Fekete Zoltán dr., Daru József dr., Pál Attila dr.1
1Szegedi Tudomány Egyetem, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Összefoglalás
A prospektív vizsgálatban 236 normozoospermiás férvi vett részt, akik életkora (átlag: 27,4+ 5,2 év) volt. A páciensek WHO-protokoll szerinti andrológiai vizsgálaton estek át. A betegek testtömegéből és testmagasságából (testtömeg kg/testmagasság m2) képlet alapján meghatározták a BMI-t (body mass index). A BMI alapján két csoportot képeztek: I. csoport „BMI<25 kg/m2”: alacsony és normális testtömegû, valamint II. csoport „BMI>25 kg/m2”: túlsúlyos és kövér férfiak. A spermatogenezis szempontjából fontos nemi hormonokat radioimmunoassay módszerrel határozták meg. A két csoport között a sperma paramétereit és a tesztoszteron/ösztradiol hányados értékeit hasonlították össze. A BMI a vizsgálati csoportban 17 és 39 kg/m2 között volt, átlagosan: 28,1 + 4,8 kg/m2. A tesztoszteron/ösztradiol hányados szignifikánsan alacsonyabb volt a magasabb BMI csoportban, mint az alacsony testtömegindex esetében (11,7+3,4 vs. 16,8+4,6; p<0,05). Hasonló különbséget találtak a spermiumkoncentrációban (29,6+6,4 106/ml vs. 38,4+8,1 106/ml; p<0,05). Azonban nem találtak statisztikailag mérhető eltérést a spermatérfogatban (átlag: 4,3+0,7 vs. 4,5+0,8), a spermiumok motilitásában (átlag: 56,8+10,1% vs 58,9+10,8%) és morfológiájában (átlag: 42,8+6,6% vs. 44,1+ 6,8%). Vizsgálati eredményeik alapján a kórosan magas testtömeg- és az azzal együtt járó ösztrogénszint-emelkedés a spermiumszám csökkenését okozza normozoospermia esetében is.
Bevezetés
A klinikai felmérések alapján a férfimeddőség okai között mintegy 30%-ban találkozunk az idiopátiás infertilitással. Ebbe a csoportba sorolható a hormonális diszfunkció is (1). Ismert tény, hogy az ideális testtömegtől való eltérés a hormonrendszerben zavart okozhat. A nők esetében a kórosan alacsony vagy magas testtömeg anovulációval jár együtt (2). A zsírsejtek közötti szeptumban a p450 aromatáz enzim müködése útján nagyobb mértékben androsztendionból ösztron, kisebb hányadban tesztoszteronból ösztradiol képződik, ezáltal a kövér nők esetében ösztrogéntúlsúly alakul ki. A magas ösztrogénszint negatív feed back után a hypothalamus–hypophysis rendszerben az FSH-elválasztást gátolja, amitől az LH/FSH arányban az LH javára eltolódás következik be (3).
A férfi hypothalamus-hypophysis-gonád rendszerének szabályozásában több tényező mellett szerepe van a perifériás ösztradiolkiválasztásnak is. Mind a kórosan magas, mind az alacsony szérumösztradiol-szint regulációs zavart okoz, következményes spermiogezis-károsodással. Dán szerzők vizsgálata alapján a magas testtömeg együtt jár a szérum-tesztoszteron, az SHGB és az inhibin-B szintjének csökkenésével, ugyanakkor a szérum szabadandrogén-indexe és az ösztradiolszintje emelkedik (4).
Vizsgálatunk célja volt, hogy a kórosan magas testtömeg milyen hatással van a tesztoszteron/ösztradiol hányadosra és a spermiumkoncentrációra normozoospermia esetén.
Betegek és módszerek
A Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának andrológia szakrendelését felkereső 236 normozoospermiás beteg vett részt a vizsgálatban, akik átlagos életkora 27,4 + 5,2 év volt. Megelőzően a betegek a WHO-protokollnak megfelelő andrológiai kivizsgáláson estek át. A betegek testtömegéből (kg) és testmagasságából (m) a kg/m2 képlet segítségével testtömegindexet képeztünk. Az index alapján két csoportot alakítottunk ki (25 és 25 alatti normális, a 25 feletti túlsúlyos csoport). A reggel vett vénás vérből a nemi működésben szereplő hormonokat határoztuk meg. A vizsgált férfiaknál a nemi szervek gyulladását és az organikus eltéréseket kizártuk. A két súlycsoport között összehasonlítottuk a sperma paramétereit a tesztoszteron/ösztradiol és az LH/FSH hányadosokkal. Az eredmények statisztikai értékelését a Windows SPSS 11 szoftverrel végeztük el. Az eredményeket átlag ± SD segítségével fejeztük ki, a p <0,05 érték számított statisztikailag szignifikánsnak.
Eredmények
A vizsgált férfiak testtömegindexe 17 és 39 között változott, átlagosan 28,1 ± 4,8 kg/m2 volt. A 236 beteget az index alapján két csoportba osztottuk: 112 egyén a túlsúlyos csoportba, míg a normális és alacsony csoportba 124 férfi került.
A 25 feletti testtömegindex esetében a tesztoszteron/ösztradiol hányados 11,7 ± 3,4 volt összehasonlítva a 25 és alatti súlycsoporttal, ahol az arányt szignifikánsan magasabbnak találtuk ( 16,8 ± 4,6, p<0,05 ). Az LH/FSH arányban is eltolódást figyeltünk meg az LH javára a kövér betegek esetében, bár itt a változás nem volt szignifikáns (I. táblázat). A tesztoszteron/ösztradiol hányadossal hasonló módon alakult a spermiumkoncentráció is a két csoport esetében ( 29,6 ± 6,4 106/ml vs. 38,4 ± 8,1 106/ml, p<0,05 ). Viszont az ejakulátum mennyiségében, a spermiumok motilitásában és morfológiájában a két vizsgált csoportban statisztikailag mérhető változás nem volt kimutatható (II. táblázat).
Megbeszélés
Korábban már beszámoltunk arról, hogy oligozoospermia esetében a kövér férfiakban a spermiumszám csökkenése együtt járt a tesztoszteron/ösztradiol hányados ösztrogén irányba történő eltolódásával (5). Jelen vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy milyen a helyzet normozoospermia során. Az aromatáz enzimrendszernek és az ösztrogéneknek fontos szerepük van a reproduktív szervek működésében (3).
A „cytochrome P450 aromatase” terminális enzim felelős az androgének ösztrogénekké alakításáért. Ezen enzim megtalálható a patkányhere Leydig- és a csírasejtjeiben is (3).
Kövér nők esetében az ovuláció kiváltódását jelentős mértékben gátolhatja a magas ösztrogénszint a hypothalamus–hyophysis rendszerre kifejtett negatív feed back révén. Az aromatáz enzim gátlása útján az ovulációindukció sikeresebb lehet (6).
Férfiaknál az ösztrogén termelődésében jelentős hatással rendelkezik a tesztoszteron. A biológialag aktív ösztrogénnek 20%-a képződik a herében. A többi a mellékvesekéreg által termelt androsztendionból aromatizáció útján alakul át. Az ösztradiolszint nagysága összefüggésben van a zsírszövet tömegével. Az aromatizáció legnagyobb mértékben a subcutan hasi zsírszövetben folyik. Idősödő férfiakban az ösztrogén fontos szerepet játszik a gonadotropinok termelődésében, több agyi funkcióban, a csonttömeg alakulásában és a lipidek szintézisében (7).
Az aromatázenzim-gátlók alkalmazását napjainkban vezették be. Az aromatázgátlók használatával kapcsolatban az első sikeres klinikai vizsgálatokat az ösztrogéndependens emlődaganatok esetében végezték (8, 9). Ezt követően eredményesen alkalmazták a férfiinfertilitás kezelésében is, amely során az aromatázinhibitor jelentős mértékben csökkentette az ösztrogénszintet, és általa kedvező változás következett be a tesztoszteron/ösztradiol hányadosban. A kezelés hatására a spermiumkoncentráció emelkedett (10, 11).
A továbbiakban az andrológia vizsgálatok során több figyelmet kell fordítani a betegek testtömegére, főleg a hasi subcutan zsírszövet vastagságára (haskörfogatmérés), mert az aromatáz enzimrendszer működése következtében számíthatunk a spermiumszám csökkenésére normozoospermia esetében is.
2. Koloszár S, Daru J, Keresztúri A, Závaczki Z, Szöllôsi J, Pál A.: Effect of female body weight on efficiency of donor AI. Archives of Andrology 48, 323–327, 2002
3. Carreau S, Bourguiba S, Lambard S, Galeraud-Denis I, Genissek C, Levallet J.: Reproductive system: aromatase and estrogens. Mol Cell Endocrinol 193, 137, 2002
4. Jensen TK, Andersson AM, Jorgensen N.: Body mass index in relation to semen quality and reproductive hormones among 1558 Danish men. Fertility and Sterility, 82, 863–870, 2004
5. Koloszár S, Fejes I, Daru J, Szöllôsi J.: A testtömeg hatása a tesztoszteron/ösztrogén arány változására oligozoospermiában. Magyar Andrológia, 2, 41–43, 2003
6. Homburg R, Insler V.: Ovulation induction in perspective. Hum Reprod Update 8, 449–462, 2002
7. Vermeulen A, Kaufman JM, Goemaere S, Van Pottelberg I.: Estradiol in elderly men. Aging male 5, 98–102, 2002
8. Bray GA.: The underlying basis for obesity: relationship to cancer. J Nutr. 132, 3451S, 2002
9. Wellington K, FauldsDM.: Anastrazole: in early breast cancer. Drugs 62, 2485–2492, 2002
10. Haidl G.: Management strategies for male factor infertility. Drugs 62, 1741-53, 2002
11. Raman JD, Schlegel PN.: Aromatase inhibitors for male infertility. J Urol 167, 624–629, 2002